Szeretnénk bevezetni a részleges otthoni munkavégzés lehetőségét a cégnél, ami alatt azt kell érteni, hogy heti/havi pár napot lehet otthonról dolgozni. Amikor szóba került ez a téma, szenvedélyes vita tört ki a pártolók és ellenzők között.

Egyértelmű, hogy a legfiatalabb korosztály számára ez teljesen természetes munkavégzési mód, úgy érzik, hogy joguk van hozzá és nem is értik, hogy miért nem vezettük be már réges-régen. Az idősebbek bizalmatlanabbak, jobban hiányolják a személyes interakciót, és úgy érzik, hogy elveszik a kontroll, nehezebb a csapatot egyben tartani. Szerintük csökken a munka hatékonysága, és a munkavállalók jelentős részénél a munkára fordított idő is (8 óra helyett csak 4-7 órát dolgoznak).

A cégünkön belül 4 korcsoport képviselteti magát a vitában - az érvek és ellenérvek összecsapásában azt figyeltük meg, hogy generációnként máshogy látjuk a helyzetet.

Baby boomer (50+):

• Jól működhet „alkotói szabadságként”, mert nem szakítanak meg percenként a kollégák, de nem tartom hasznosnak olyan feladatoknál, amik csapatmunkát igényelnek.
• Nehezebb a kapcsolattartás, lassabban jön az infó, ha segítséget kérnék.
• Elveszik a team spirit, kevesebb jó ötlet születik.
• Megőrülök tőle, hogy minden apróság miatt e-mailt kell írni és nem tudom megkérdezni valakitől.
• Ha otthonról dolgozok, megszűnik a munka-pihenés napi ritmusa és rátelepszik a munka a magánéletemre.
• Szerintem kevesebbet dolgoznak a kollégák otthonról, mintha bent lennének és ez vezetőként zavar.

X generáció (40+):

• Számomra a home office nem alanyi jogon járó, hanem „luxusjuttatás”. Ha otthon vagyok, akkor ezt azzal kompenzálom, hogy kétszer annyit dolgozok, hogy fel se merülhessen a gyanú, hogy lógok. A telefont 2 másodpercen belül felveszem és az e-mailekre is rekordgyorsasággal válaszolok.
• Nagyon bosszant, ha azt látom, hogy a többiek nem ennyire interaktívak.
• Vannak problémák, amit bent 1 percen belül megoldok, otthon sokkal tovább tart.
• Mivel a munkaidőnek nincs eleje és nincs vége, ezért még pizsamában odaülök a gép elé és a munkaidő végének azt érzem, amikor egyébként hazaérnék, úgyhogy sok idő nem nyerek vele.
• Kifejezetten csak olyan feladatok elvégzésére tartom alkalmasnak az otthonról dolgozást, amihez elmélyülés szükséges és nincs szükség folyamatos interakcióra másokkal.
• Szoktam azt érezni, hogy van, aki azért marad otthon, mert ki akarja pihenni magát és spórol a szabadságával. Szerintem az otthoni munka nem erre való. Ezt a bizalmatlanságomat nehezen tudom legyőzni.
• Személyiségfüggőnek gondolom, hogy ki tud jól dolgozni otthonról: akinek rossz az időmenedzsmentje, hajlamos arra, hogy elússzon a feladatokkal vagy más emberek társasága nélkül könnyen „bepunnyad’, azoknak nem engedélyezném.

Y generáció (30+):

• A 21. században a munkakörök 90%-a főleg a szolgáltató iparágban tökéletesen ellátható -legalább részlegesen- otthonról. Az a munkáltató, aki egyáltalán nem adja meg a kollégáknak az otthoni munkavégzés lehetőségét, az szűklátókörű és bizalmatlan.
• Azt gondolom, hogy ha valaki (részlegesen) otthonról dolgozik, akkor az előbb-utóbb kénytelen megtanulni a helyes időbeosztást, hiszen munkája nagy része ellenőrzés nélkül folyik. Tehát van hozzáadott értéke az irodában töltött időhöz is.
• Az otthoni munkavégzésnél számomra gyakori probléma volt az otthontól való elszakadás. Az a tudatállapot, hogy otthon vagyok, de nem a megszokott dolgaimmal kell foglalkoznom, hanem azzal, amivel a hazaérkezésem előtt szoktam. Kezdetben gyakran szétforgácsolódott a figyelmem, (számomra is hihetetlen, de pl. ablakmosással) de ahogy láttam sokadszorra, hogy az amúgy egy órás projektfeladatomat már harmadik órája nyögöm, kénytelen-kelletlen, de változtattam. Mára már nem érzek nagy különbséget az otthoni kanapén – irodai íróasztalomnál töltött munka között.
• Amikor én otthonról dolgoztam, kevésbé hatékonyan osztottam be az időmet, lazábban kezeltem a dolgokat. Viszont nyugodtabb is voltam, amitől jobb munkaerő lettem a többi napon.
• Én vezetőként úgy látom, hogy jóval kevesebb az „üresjárat”: nincs csacsogás a folyosón, jobban fókuszálnak a munkatársak a munkára. Emiatt azonban könnyen kieshet az ember a „napi körforgásból”.
• Vezetőként egyáltalán nem tartok tőle, a kollégáim maximális bizalmam élvezik. Azt tapasztalom, hogy ugyanolyan hatékonyan dolgoznak otthonról, mint az irodából.

Z generáció (20+):

• Nem kell annyi időt eltöltenem az ingázással, ma reggel is bőrig áztam az esőben, ezt simán megspórolhattam volna.
• Úgyis egész nap a gép előtt ülök és a kommunikációm 90%-a e-mailen keresztül megy, semmi hátrányát nem érzem annak, ha ugyanezt otthonról teszem, a hatékonysága ugyanolyan. Sőt, bizonyos munkáknál még jó is, hogy nincs folyamatos zaj körülöttem, ami a nyitott irodában nagyon zavaró.
• Ha napközben akad valami elintéznivalóm, akkor kiugrok gyorsan és elintézem.
• A legnehezebb benne, hogy reggel időben felkeljek.
• Jó lehetőség arra, hogy kiszakadjak a mindennapi mókuskerékből.
• Kevesebb a stressz, nyugodtabb, kényelmesebb otthonról dolgozni.

A vita eredménye az lett, hogy a pártolók nyertek és próbajelleggel bevezetjük ezt a lehetőséget, meghagyva magunknak a kiskaput, hogy amennyiben nem jön be, akkor kihátráljunk belőle. 3 hónap múlva visszatérünk a tapasztalatokkal.

HR tanácsadás - Egyéni karrier és bussiness coaching