Senki nem ússza meg – naponta átlagosan több tízezer döntést hozunk meg, amelyek között vannak fontosak és kevésbé fontosak is. Ami nehéz, megtanulnunk egyre jobban dönteni, választani. Ehhez ugyanis tapasztalat kell, élesben meghozott jó és rossz döntések sora, kezdésnek pedig az, hogy tudatosítsd, te honnan indulsz, és mik befolyásolják a gondolkodásodat. Íme tehát a kezdő lépés: a gondolkodásbeli öntudatlan torzítások vagy elfogultságok (angolul unconscious biases) tudatosítása. Melyek jelentkeznek leggyakrabban a munkánk során?

Az öntudatlan torzításokat elsősorban a pszichológiában kutatják, az üzleti tudományokban pedig a döntéselmélet használja, és azt jelenti, hogy olyan, nem tudatosított előítéletek, prekoncepciók léteznek a gondolkodásunkban, amelyek meghatározzák egy tárgyhoz, eszméhez, személyhez vagy egy csoporthoz (azaz kb. mindenhez) való érzelmi viszonyunkat. A szakirodalom több száz ilyen torzítást tart számon, de a lényeg az, hogy ez mindenkiben jelen van, csak eltérő mértékben, és abban is eltérés mutatkozik, hogy mennyire tudunk ezek ellenére jó döntéseket hozni. 

Zenélj, de ne lássalak!

Híres esete a tudattalan torzítások kijátszásának a Bostoni Szimfonikus Zenekar zenészválogatása. Bostonban több nőt szerettek volna a zenekarban látni, de nem értették, miért nem tudnak jó női zenészeket felvenni. Kitalálták, hogy úgy interjúztatják a zenészeket, hogy egy paraván mögött kell játszaniuk, és még a cipőjük sem árulta el, milyen neműek, mert szőnyegen léphettek a hangszerükhöz. A végén tudtak kiváló női zenészeket is alkalmazni, a többi pedig már történelem. Esetükben az a lényeg, hogy kijátszották azt az előítéletüket, miszerint a nők kevésbé jó zenészek, mint a férfiak és így megnövelték az esélyét annak, hogy nők továbbjussanak a felvételi eljárásban.

Híres torzítások, amik akadályozhatnak a munkádban

Általánosítani nem szerencsés, hiszen ami igaz az egyik munkahelyre, az egyáltalán nem biztos, hogy igaz egy másik foglalkoztatóra is. Ám a következő 3+1 torzítás talán mégis mindenki számára ismerős lesz, mert ezekbe szinte nap mi magunk is belefutunk.

1. „Ennek jónak kell lennie, mert ezt én már átgondoltam és biztos jó.”

- Megerősítési torzítás (confirmation bias)

Ez annyit jelent, hogy szeretünk a saját elképzeléseinkbe kapaszkodni, és az igazunk utáni kutatásból azokat a tényezőket perdöntőnek kikiáltani, amelyek minket igazolnak. Ha ebbe beleesel, akkor hirtelen rosszul esnek a tieddel ellenkező vagy csak más hangsúlyokat fontosnak tartó vélemények. Ha nagyon mély egy személyiségben a megerősítési torzítás, akkor hajlamos az eltérő véleményeket a személyét ért sértésként, támadásként felfogni. Vigyázat! Ilyenkor kell jó párat hátrább lépni, vagy ha lehet, el is halasztani a döntéshozatalt, kikérni esetleg mások véleményét, mert ha benne vagy, nagyon nehéz nem ragaszkodni az általad jónak gondolt verzióhoz. Lehetséges, hogy ennél sokkal gyorsabban kell döntened, akkor pedig nagyon hasznos volna, hogy valamennyi idő elteltével nézz vissza arra a szituációra és tudatosan elemezd ki: a következmények igazolták-e a döntésedet. Emellett kérdezz rá másoktól, például így: „Mit tudtam volna szerinted jobban csinálni ebben a szituációban?”

2. „Szerintem talán nem is így van, de ha egyszer mindenki szerint így van, akkor legyen így.”

– Az utánfutó-hatás (bandwagon effect)

Olyat nem érdemes állítani, hogy ez is önmagában rossz vagy jó. A csoportdinamikához tartozik, hogy nem lehet minden döntést a csoport minden egyes tagjával megbeszélni, mert nem születnének döntések. Így aztán van egy többség, és annak mérvadó a döntése. Ha viszont te úgy látod, hogy egy-egy döntésbe azért mennél csak bele, mert mindenki más is belemegy, de nem biztosítja a te érdekeidet hosszú távon, akkor mérlegeld, hogy benne akarsz-e maradni a csoportban vagy sem. Az utánfutó-hatás csapdája ugyanis, hogy egy-egy ilyen döntés után könnyen jöhet egy következő, majd még egy, és végül olyan irányba sodródik a csoport, amely neked tulajdonképpen egyáltalán nem is megfelelő.

3. „Mégis miért legyek pozitív, ha egyszer azt látom, hogy rosszul haladnak a dolgok?!”

– Negativitási elfogultság (negativity bias)

Semmi pánik, nagyon is jól tud jönni a kritikus gondolkodás, de lehetőleg ne kerülj negatív spirálba, mert az nem visz előre. Egyrészt az életedben évente nagyságrendileg tíz igazán fontos döntést hozol, nem muszáj fennakadni tehát a döntéseid 97% százalékán. Másrészt pedig tudatosítsd magadban, hogy az emberi agyban nagyobb hatást vált ki egy-egy negatív inger, mint a pozitívak, ergo ezért is nagyon nehéz mindig „pozitívnak” maradni. Ezt a folyamatot a fiziológiai izgalom vezérli, melyre a negatív érzelmek nagyobb hatással vannak. Amikor viszont akár vezetőként, akár alkalmazottként értékelést kell adnod egy-egy döntés előkészítéséhez, érdemes fejben tartanod, hogy ez a hatás a kockázatkerülést erősíti benned, abból pedig kisebb eséllyel születnek világmegváltó döntések. Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a dolgot, mondhatnánk, hogy bátraké a szerencse, de azért ez egy bonyolultabb dolog. Ettől függetlenül nem árt fejben tartani!

+ 1 „Engem nem befolyásolnak ezek a torzítások, mert már tudatosítottam őket.”

–  Elfogultsági vakfolt (bias blind spot)

Nos, jó ha tudod, hogy ilyet is azonosítottak már a kutatók. Jobbára a kreatív, magas intelligenciával rendelkező emberekre igaz ez a torzítás, akik meg tudják állapítani, ha például az utánfutó-hatás miatt dönt a közösség egy bizonyos ügyben többségi szavazatokkal. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy ez is könnyen félrevezetheti az embert, hiszen mindig lehetnek olyan tényezők, amelyekkel még egy hiperintelligens ember sincs tisztában egy-egy adott ügy kapcsán. Egy ilyen esetben a többiek véleményét tudod például segítségül hívni a mérlegeléshez. Hibázni pedig ér. Csak nem szeretünk.

A több száz elfogultsági torzítás közül mi ezeket találtuk a munkahelyek szempontjából gyakori példának, de természetesen több másik is nagy hatással bírhat. Nektek mi a tapasztalatotok?