Az elején le kell szögeznem… hatalmas rajongója vagyok valamennyi olyan filmnek/sorozatnak/könyvnek/videójátéknak, amelyben az apokalipszis a fő témakör. Van valami izgalmas abban, ahogy átlagos emberek extrém helyzetekbe kerülve, hogy változnak meg és, hogy adaptálják az adott helyzetet. Én magam is – fejben – előre felkészültem mit tennék, ha egy Godzilla méretű szörny tombolna Budapesten. Egy esetleges földönkívüli invázió esetére is megvan a menekülési tervem, illetve már előre megmoralizáltam a kérdést, amit tennék, ha közeli hozzátartozóim zombivá változnának. Mondanom sem kell, hogy minden forgatókönyvben egy közös van. Határozottan és mindenféle érzelmi megingás nélkül cselekednék. Minden szép így elméletben, de nézzük meg változott-e a hozzáállásom – egy világméretű járványban eltöltött- önkéntes karanténom 50. napján. Következzen pár nehézség, amivel szembesültem és néhány tipp amivel próbálom megoldani ezeket.

A változás lélektana – Szorongás, bezártság érzet

A jelenlegi járvány globális hatásait, nagyságát nem szeretném elemezni, mivel nem vagyok szakember a témában. Egy dolog azonban elvitathatatlan. Ez a vírus jobban megváltoztatta az életünket, mint eddig bármi. Itthonról dolgozunk, nem találkozunk a szeretteinkkel, máshogyan vásárolunk. Azt is kijelenthetem, hogy velem egyetemben sok ember nem volt felkészülve egy ilyen helyzetre és sajnos az ismeretlen új helyzet nem kevés szorongáshoz vezetett nálam is.

Megoldás, ami nálam működött:

1. Meditáció, jóga (reggel egy 10 perc)
2. Felnőtt színező (magam is meglepődtem mennyire kikapcsol)
3. Zenehallgatás (csak ez és közben semmi más tevékenység)
4. Pozitív irányú gondolkodás (pl. kerülni a negatív híreket)
5. Home workout (konditerem híján saját testsúlyos gyakorlatok)

Megváltozott munkafeltételek

A teljes életemet az új helyzethez kellett alakítanom. Átrendeznem a szobámat, hogy a napi munkavégzéshez a legnagyobb ergonómiát elérhessem. Motiválnom magam, hogy a munkavégzési hatékonyságom ne csökkenjen. Szerencsére ezeket is sikerült megoldani egy-két trükkel.

Megoldás, ami nálam működött:

1. Dedikált munkasarok (lehetőleg a szoba legjobban napsütötte része)
2. Fix napi rutin kialakítása (ugyanakkor ebédelek, mintha bent ülnék az irodában)
3. Nem „otthoni” vagy „játszós” ruhákban dolgozni
4. A privát mobil száműzése a szobából

Kommunikációs deficit

A munkámban azt szeretem a legjobban, hogy egész nap beszélhetek. Bent a kollégákkal vagy az álláskereső jelöltekkel, esetleg valamely partnerünk kapcsolattartójával. Egy jól szervezett munkacsoport működéséhez elengedhetetlen a jó kommunikáció és ha fizikailag nem egy térben ülünk az valamelyest nehezíti a munkát is. Természetesen ez a kommunikációs deficit csupán egy része, hiszen a családunkkal, barátainkkal, párunkkal való beszélgetés mind fontos része életünknek.

Megoldás, ami nálam működött:

1. Olyan céges meeting, ahol nem csak a munka a téma
2. Az online kommunikációt elősegítő szoftverek bátrabb használata
3. Nem más megkeresését várom, hanem én kezdeményezem a kapcsolatteremtést
4. Úgy szervezem a napi munkámat, hogy akár hosszabb beszélgetések is beleférjenek a napba
5. Akár napi kommunikáció is a szeretteinkkel

Rajtad múlik! Próbálj ki új megoldásokat, kísérletezz bátran és maradj aktív!

Farkas Viktor, researcher - Jobsgarden 

Ui.: 

Ez a kép a napokban készült. Mit is mondhatnék? :)