Nekünk, HR-eseknek bizony nehéz objektív szemmel végigkísérni a magyarok szereplését a foci EB-n. Folyton azon jár az eszünk, vajon mi lett volna a kis Balázsból, ha nem fedezik fel benne (vagy ő saját magában) a tehetséget, és inkább a tanulásra koncentrál...

Kép forrás:maszol.ro

Lelki szemeim előtt látom, ahogy a felnőtté válás kapujában, Balázsunk kiballag a nyírlugosi gimnázium ajtaján, majd nehéz lélegzetet véve eldönti, hogy egyetemre megy - nem hiszi el, hogy focisztár lehet.

Bevállal egy nagy költözést, talán Budapestre merészkedik, és csinál valami olyan szakot, amelyet a három év alatt sem sikerül magáénak éreznie, például egy közgazdász képzést. Közben álmában arról fantáziál, hogy ott rúgja a bőrt a nagyok között, rengeteg pénzt keresve, szebbnél szebb nők társaságában...

Amikor felébred, megrázza magát és bemegy vizsgázni - rájön, hogy talán már túl késő ehhez - főleg akkor fájdalmas érzés ez, mikor még a szánalom kettes sincs meg, és egy újabb hét veszik el a nyárból, amikor focizhatna a haverokkal.

Az újabb állomás, amely távolabb viszi az elképzeléseitől, amikor először munkába áll: öltöny, nyakkendő, még Anyu vasalta ki, nehogy szégyent hozzon a családra. Belép a nagy üvegajtón, és megpillantja a munkaszerződést. Valahonnan a szürkeállományából felidéz egy jóval szebb összeget egy átigazolási hírből, amelyben egy nála öt évvel fiatalabb srác kelt el - kimondhatatlanul sok pénzért.

Megvonja a vállát, ismét elhessegeti a képet, hogy tréninggatyában rohangál, hogy egy csodaszép szőke várja otthon, akit Tahitire visz... majd leül az asztalához. Öt év sem telik el, megházasodik Mártával a szomszéd részlegről, majd fociedzésre viszi a fiait, akiket arra biztat, hogy játsszanak, és legyenek ők a legjobbak.

Nos, a történet szerencsére csak a képzeletem szüleménye, Balázsunk igenis a legjobbak között van, nem adta fel az álmait. Szurkoljunk neki és a magyar válogatottnak őszinte szívvel, hiszen sok köztünk a könyvelő vagy közgazdász bőrbe bújt focista, akiket őszinte örömmel tölt el, hogy van legalább egy maroknyi csapat, aki mert nagyot álmodni... a többieknek pedig, ott vagyunk mi, HR-esek.

Ha eltévedt, elakadt, ha úgy érzi, nem a megfelelő pályán van, keresse coaching szakértőinket, és valósítsa meg az elfelejtett karrierálmokat – együtt könnyebb jobbat találni! simonandmayer.hu