„Melegen tudom meginni a kávém és van időm megrágni az ebédem…” Van, aki pozitívan fogja fel a szülés utáni visszatérést a munka világába, míg mások folyamatos aggódással töltik mindennapjaikat: „Vajon elég jó anya vagyok?”. Egy biztos: ahány édesanya, annyi a történet – mi kifaggattuk néhányukat, és összefoglaltuk, milyen útravalóra tettünk szert.

Vissza a taposómalomba

Válaszadóink 70% -a eleve nem volt biztos abban, hogy munkahelye visszavárja-e, illetve magától a 6 órás részmunkaidő elfogadottságától tartottak (többen kiemelték, hogy a 4 órás munkavégzés nem hatékony, kisgyermekkel a 8 óra viszont főleg a legelején nem járható út). Mindegyik kisgyermekes édesanya megemlítette továbbá, hogy nagyon tartott attól, hogy a munkahelyi és családi kötelezettségeket hogy tudja majd összehangolni, illetve eleve logisztikailag megoldani.
Külön érdekesség, hogy válaszadóink fele volt kénytelen más munkahelyen, sokszor teljesen más szférában folytatni a karrierjét, ugyanis eredeti munkahelyük egyáltalán nem, vagy csak a munkavállaló szempontjából nagyon nagy kompromisszumok árán tudta volna foglalkoztatni őket.

4 után növesszünk vastag bőrt az arcunkra

A kisgyermekes anyukák válaszai alapján rendkívül kritikus pontként azonosítottuk, hogy az óvodák többségében 4 óra- fél 5 után már nagyon csúnyán néznek az érkező szülőkre, hiába van a nyitva tartás 6 óráig.
Sok esetben 4 óra után a gyermekek összevont csoportba kerülnek át, az ügyeleti rendszer miatt a gyermeket nem is igazán ismerő felügyelők vigyáznak rájuk (tőlük azt se lehet már megtudni, hogy telt a gyerek napja, evett, aludt-e) és az ismert társak helyett eltérő korcsoportú, számukra idegen gyerekekkel kerülnek összevonásra, általában másik, számukra ismeretlen csoportszobában, így a gyerekek sem szeretnek ilyenkor már ott maradni.

Ó, IÓ, CIÓ, pénzügyi tranzakció

A fentiekhez szorosan kapcsolódik a szünetek megoldhatatlansága. A nyári szünet június közepétől szeptember 1-ig tart, a tavaszi, őszi és a téli szünet összességében pedig 2- 2,5 hétnyi munkanapot jelent.
Nyáron az óvodák bezárnak minimum 4 hétre, és az ügyeletes óvodát még rosszabb megoldásnak tartják többségében, mint a már említett összevont csoportot (teljesen más épület, teljesen idegen gyerekek és óvónők, akik a gyereket sosem látták, a nevét sem tudják), így a szülők oda sem szívesen engedik gyermeküket, ezáltal a szünet már minimum 6 hétre nő. Az ezen felüli másik egy hónapban marad a mindenki által utált összevont csoport (de legalább saját épületben valamennyire ismerős társakkal és a munkaidőt bőven súroló 4 óra körül még mindig csúnyán néző óvónőkkel).
Az 5 éves gyerekeket már lehet ugyan táborba íratni, egy nem ott alvós (8:00-16:00-ig tartó) tábor minimum ára 25 000HUF/hét/gyerek, de egy „extrább” gokart tábor, vagy az Állatkertes Zoo tábor ára már 60 000 HUF/hét/gyerek.
Mindezeken felül a jogszabályok biztosítanak tanítási évenként 5 nap nevelés nélküli munkanapot, amikor az intézmények belső értekezletek miatt gyermeket nem fogadnak, így még a szüneteken felül ez alatt az 1 hét alatt is meg kell oldani a szülőknek a gyermek felügyeletét.  

Autómentes nap? Na ne.

Szinte csak abban az esetben látják válaszadóink a kisgyermekes családanya létet autó nélkül kivitelezhetőnek, ha maximum háromnegyed-egy órán belül elérhető közelségben van a kisgyermek óvodája/bölcsődéje – munkahely – lakás háromszöge. Többen kiemelték, hogy a napi bevásárlás intézését és a nagyon szoros menetrend tartását jelentősen megkönnyíti az autó, még akkor is, ha a parkolás nehézkesebb a környéken.
Agglomerációban lakó válaszadóink többsége azonban elképzelhetetlennek tartja autó nélkül – a legrövidebb válaszadást tőlük kaptuk – ők egyáltalán nem tudnák gépjármű nélkül megoldani.  

„Anyu elfoglalt”

Nagyon sokat számít, hogy a kisgyermekes édesanyáknak mennyi lehetőségük volt a TGYÁS/GYES időszaka alatti „én-időre” (hobbira, sportra, szabadúszó pénzkereseti tevékenységre) – akinél legalább heti 3-4 olyan alkalomra volt lehetőség, ahol az édesanya a gyermektől független tevékenységet tudott folytatni, ott a gyermekek számára sem volt érzékelhetően megterhelő a visszatérés időszaka.

Mi a tanulság? „Melegen tudom meginni a kávém és van időm megrágni az ebédem…” – koncentráljunk erre, a többi majd…nos, megoldódik magától. Vagy megtanulunk zsonglőrködni.