Rugalmasságot kérnek és adnak a fiatal munkavállalók

Jó fizetés, kellemes munkakörnyezet, értékteremtés – ezek mind olyan szempontok, amelyek nagymértékben befolyásolják egy Y vagy Z generációs döntését a munkahelykeresésnél. Van azonban még valami, amiről nem mindig beszélnek, pedig döntő tényező lehet: a rugalmasság és az ezzel járó szabadságérzet. 20 és 30 év közötti álláskeresőket kérdeztünk meg arról, hogy mennyit számít nekik a rugalmas munkaidő. Meglepődtünk a válaszokon.

shutterstock_418748986b.png

Valamit kezdeni kell ezzel a munkaidő-dologgal. Korábban már mi is írtunk arról, hogy a jól megszokott napinyolc nem fenntartható a 21. században. És nem csak azért, mert az internetnek köszönhetően szinte bárhonnan tudunk most már dolgozni, hanem azért is, mert a fiatalabb generációk egyszerűen másra vágynak, mint elődeik. Pontosabban: nem arra, hogy 8-tól 17:30-ig üljenek az irodában, akkor is, ha nincs annyi feladatuk, ami ezt indokolná.

És ez nem csak a munkával kapcsolatos viszonyukról szól: az Y és Z generációsok abba nőttek bele, hogy saját ritmusuk szerint élhetik életüket. Ennélfogva nem meglepő, ha nem tudnak mit kezdeni a régimódi kötöttségekkel.

És hogy mindezt alátámasszuk és kellően meg is indokoljuk, végeztünk egy nem reprezentatív kutatást. 20 és 30 év közötti álláskeresőket kérdeztünk meg a munkaadói és munkavállalói rugalmasság kérdésköréről, azon belül is arról, hogy mi a véleményük a munkaidőről és a túlóráról. 

Rugalmasság mindenek felett

70 százalék – elképesztően magas szám. Bizony, 10-ből 7 fiatal munkakereső egyenesen elvárja leendő munkáltatójától, hogy ha nem muszáj, ne zárja be őt az irodába. Azt is mondhatnánk tehát, hogy akinek fiatal, Y vagy Z generációs munkaerőre van szüksége, változtatnia kell a merev rendszerein, és el kell kezdenie úgy szervezni a munkakörülményeket, hogy azok találkozzanak azzal, amit a munkavállalóik akarnak.

És ha ez történetesen a rugalmas munkaidő, akkor bizony lazítani kell a kereteken.

Visszatérve a kutatásra: persze olyanok is voltak, akik maradnának a megszokott kötött munkaidőnél. Ezen belül is a válaszadók 20 százaléka preferálja a korábban kelést, azaz a 8-től 16:30-ig tartó sávot, és minden tizedik 9-től 17:30-ig dolgozna. A home office is népszerű: a megkérdezettek közel fele előnyben részesíti a választásnál azt a munkahelyet, amelyik nyitottan áll az otthoni munkavégzéshez.

A válasz: amit kapunk, azt adunk

Igen ám, de mit kapok én ezért cserébe? – teheti fel a kérdést a munkáltatói oldal. Meglepő vagy sem, de a fiatalok bizony azt mondják, hogy ha megadják nekik a rugalmasságot, cserébe ők is azok lesznek. Például olyan esetekben, mint a túlóra.

Tízből hat munkakeresőnek ugyanis nem jelent problémát a többletmunka, abban az esetben, ha ez nem fordul elő rendszeresen.

A további válaszadók három, 12,5 százalékos csoportra oszthatók aszerint, hogy egyáltalán nem tolerálják a túlórát, vagy csak akkor foghatók rá, ha azt ki is fizetik nekik, illetve egyáltalán nincs ezzel problémájuk. 

Verseny és értékteremtés

Ha van kereslet, lesz kínálat is – ez a véleménye a munkaerőközvetítéssel foglalkozó JobsGarden ügyvezető igazgatójának, Paulovics Évának arról, hogy milyen folyamatokat indíthat be ez a trend a munkaerőpiacon.  „Az Y és Z generációs munkavállalók elvárják a rugalmasságot a munkaidőt illetően, és erre kénytelenek lesznek reagálni a munkaadók. Főleg azért is, mert a verseny egyre kiélezettebb.”

Gárdus Zsuzsa ügyvezető igazgató szerint a választási szempontoknál sokat számít az értékteremtés is: a megkérdezettek kétharmada a kutatás során „nagyon fontosnak” nevezte, hogy munkájával látható értéket hozzon létre.  És ez természetesen összefügg a túlórához való hozzáállással is, mert ha úgy érzik a fiatalok, hogy értéket hoznak létre a munkájukkal, nem zavarja őket, ha időnként emiatt be kell áldozni a szabadidejüket.