Sokan elítélik, sokan félreértik, de csak kevesen tudják igazán jól csinálni – a networkinggel szemben továbbra is erős idegenkedést lehet tapasztalni a hazai szakmai életben. Így látja ezt Gárdus Zsuzsa, ügyvezető-igazgatónk a Jobsgardennél. A tapasztalt HR-szakember Linkedin-jegyzetében a networking helyes használata mellett érvel, valamint megpróbálja felhívni a figyelmet a leggyakrabban elkövetett hibákra is:

„Utálom csinálni, nem nekem találták ki!” – hallom munkám során fiataltól és időstől, álláskeresőtől és üzleti partnertől a networking (a személyes-szakmai hálózatunk építése és mozgatása, a benne rejlő lehetőségek kiaknázása) kapcsán. Az indok szinte minden esetben ugyanaz: az illetőt feszélyezi a helyzet, úgy érzi, hogy visszaél partnere bizalmával, idejével és türelmével, kiszolgáltatottnak és bizonyos értelemben csalónak érzi magát.

Pedig aki nem tud túllépni ezeken az érzéseken, az hátrányba kerül „versenytársaival” szemben. Legyen szó üzletszerzésről, álláskeresésről vagy éppen információszerzésről és információ-megosztásról, a networking ma már megkerülhetetlen feltétele a sikernek. Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a munkahelyi és üzleti sikernek egy nagyon fontos építőköve az, hogy valaki mennyire képes – képes-e egyáltalán – a személyes-szakmai kapcsolati hálójának működtetésére akár az adott szervezeten belül, akár azon kívül.

Kétségtelen tény, hogy a kifejezetten extrovertált emberek előnnyel indulnak a networking területén, nem csak értik és sikerrel művelik, de élvezik is az effajta tevékenységet, míg az introvertáltak roppant idegenül érzik magukat az ilyen helyzetekben és emiatt nem is élnek vele. Számukra jó hír, hogy amennyiben fordítanak egyet a megközelítésen és inkább professzionális üzleti tárgyalásként és nem bájcsevejként tekintenek a networkingre, valamint észben tartanak néhány alapvetést, sikerrel vehetik az akadályokat. És ehhez nem kell feltétlenül extrovertáltnak lenni, csak meg kell tanulni networkölni, ami szerencsére nem is olyan nehéz.

Csere-bere

 Mert a networking nem más, mint egy csereüzlet: mindkét fél értéket ad cserébe értékért. Legyen az akár az ideje, egy elérhetőség, egy ajánlás vagy éppen ezekért cserébe egy kávé vagy ebéd. Bármikor is networkingre adjuk a fejünket, ez lebegjen a szemünk előtt. Amennyiben így teszünk, rögtön enged a feszültség, és könnyebben tudunk feloldódni a helyzetben, kihasználni az előnyöket, valamint az általunk „üzletbe” betett értékajánlat mentén erősíteni a kapcsolatot.

A fentiekből fakadóan két dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk! Egyrészt mindig álljuk a csereüzlet ránk eső részét: ajánljuk fel a segítségünket, akár a jövőre nézve is, de ha más nem jut eszünkbe, ragaszkodjunk ahhoz, hogy mi fizessük a partner kávéját, ebédjét. Másrészt

információt kérni érkezünk a networking találkozóra és nem azért, hogy a partnerünk megoldja helyettünk a problémánkat.

Ha ezt a két alapszabályt észben tartjuk, és ezek szerint cselekszünk, biztosak lehetünk benne, hogy partnerünk az adott helyzetben és a jövőben is örömmel segít majd nekünk.

Amit sose feledj

Szinte nincs olyan coaching vagy tanácsadó ügyfelem, akinél előbb-utóbb nem merül fel a networking kérdésköre. Az ebben a folyamatban gyakorlattal nem rendelkező partnereim – de sokszor azok is, akik otthonosan mozognak a networking világában, – szegezik nekem a kérdést: „Mikre a leginkább odafigyelni a networking során?”

Szerencsére nincs sok, de ami van, azt illik betartani.

Másodsorban, sose éljünk vissza a partnerünk türelmével! Akár 10 percet, akár egy órát kérünk tőle, mindig tartsuk magunkat az időkerethez. A ránk allokált idő leteltével ajánljuk fel a találkozó lezárását. Ezt szinte mindig örömmel konstatálják a beszélgetőtársak, sokszor ők maguk kérik, hogy nyújtsunk egy kicsit a találkozón.

Legyünk mindig nagyon pozitívak a networking során, még akkor is, ha a várt segítséget végül nem kapjuk meg. Tapasztalatom szerint ezzel nem csak saját magunknak teremtünk egy jobb lelki állapotot, de sikerrel oldhatjuk a partnerünk feszültségét annak kapcsán, hogy nem tudott segíteni nekünk. Ezzel pedig végső soron egy későbbi interakció lehetőségeit növeljük. Sőt, az sem kizárt, hogy beszélgetőtársunk a pozitív élmény mentén készségesen továbbküld egy olyan kapcsolatához, aki már jó eséllyel tud segíteni nekünk.

És végül, mindig ajánljunk fel valamit a segítségért cserébe! E nélkül komolytalan „üzletfelek” vagyunk, és végül senki nem fog szóba állni velünk.

Networkingre fel!