Szelíd flörtölés a kantinban, apró pillantások a meeting alatt, közös taxi rendelések, majd meglepő lánykérés –és esküvő-bejelentések. Igen, a munkahelyi szerelem nagyon is aktuális téma manapság.

Mivel rendkívül nehéz megtalálni azt a mezsgyét, amelyen mozogva sem munkahelyi, sem párkapcsolati kellemetlenség nem érhet bennünket, így összeállítottunk egy rövid etikettet, amely segít eligazodni a szerelmes munkanapok nehézségei között.

FIGYELEM: a kódex kizárólag karikagyűrű –és kapcsolatmentes felekre vonatkozik, a sűrűjébe inkább nem mennénk most bele. Az alábbi alanyok szabad felek, mindenféle kötöttség nélkül.

Ha bárki azt gondolná, hogy unalmasak a mindennapjaink, ki kell ábrándítsuk. Minden interjú egy új, izgalmas történet, egy élet, amelybe bepillantást nyerhetünk. A jelöltek pedig mindig tudnak meglepetést okozni. Hétről hétre akad egy-egy vicces elszólás vagy reakció, amelyből most kedvenceinket gyűjtöttük össze.

Az 50+ munkakeresők legtöbbször arra panaszkodnak, hogy túl öregek, ezért nem versenyképesek a munkaerő piacon. Fejvadászként még azt látom, hogy túl magasnak tartják a bérigényüket, illetve azért is zárják ki őket a munkáltatók, mert aggódnak, hogy nem képesek jól beilleszkedni, nem elég rugalmasak, nem elég gyorsak, nem képzik magukat, nem elég „geek”-ek, a modern technikai eszközökkel nem tudnak elég gyorsan bánni és még sorolhatnám.

Magyarországon és világszerte jellemzően kevesebb a női munkatárs a klasszikusan „férfiasnak” gondolt pozíciókban: ilyenek például a különböző építőipari, mérnöki vagy IT területen megtalálható állások. A mérnöki területen dolgozó nők aránya hazánkban a legtöbb cégnél 10% körül van – persze ez az egyes cégek esetében nagy különbségeket mutathat. Cikkünk a nők mérnöki szektorban való reprezentáltságát vizsgálja jelöltjeink tapasztalata alapján.

Az általunk megkérdezettek szerint ez a fajta eltávolodás már a középiskolai években, a pályaválasztás időszakában elkezdődik. A lányok távolinak érzik a mérnöki szakmát, pedig ugyanannyi esély van arra, hogy elsajátítsák a megfelelő alapokat tanulmányaik során mint a középiskolás fiúk esetében. Látják azt, hogy többségében fiúk tanulnak tovább ebbe az irányba, tartanak attól, hogy rosszul döntenek és ebben sokszor környezetük sem cáfolja meg őket. Többen számoltak be arról, hogy tanáraik, rokonaik, barátaik kételkedve fogadták azon ötletüket, hogy mérnöki szakot válasszanak. Volt olyan, akit középiskolai matematikatanára vont kérdőre, hogy miért szeretne mérnök lenni, hiszen „az férfi szakma”, de akad olyan is, akit aggódó nagymamája próbált lebeszélni róla, mondván, hogy ha ilyen „férfias” nem talál majd férjet magának. Elmondásuk szerint az ilyen jellegű visszajelzések elbizonytalanították őket, komoly elhatározásra volt szükség ahhoz, hogy mégis ilyen irányban folytassák tanulmányaikat. Napjainkban több olyan pályaorientációs program, nyílt nap és fórum létezik, amik kifejezetten a nők mérnöki továbbtanulását hivatottak elősegíteni, megerősíteni őket döntésük véglegesítésében.

A műszaki egyetemeken tanuló nők is sok esetben arról számolnak be, hogy nehezebben boldogulnak férfitársaiknál. Mivel kisebb számban vannak jelen a felsőoktatásban, a figyelem rájuk, így teljesítményükre is gyakrabban irányul, így többszörösen bizonyítaniuk kell, hogy szakmai szinten megállják a helyüket. Emellett természetesen sok figyelmességgel is körülveszik őket férfi társaik. 

A szakma tárt karokkal várja a női mérnököket, a cégek kifejezetten törekszenek arra, hogy kiegyenlítsék a nemek közötti különbségeket. A nők sok esetben jobban látják a részleteket, figyelmesebbek, könnyebben rendszereznek, kategorizálnak, így egy precíz, rendezett munkavégzés esetén egyénileg és csoportban is nagyon hasznos a közreműködésük és szakmai szempontból nem indulnak hátránnyal a másik nem képviselőihez képest. Az általunk megkérdezettek egybehangzóan úgy érzik, hogy nem lógnak ki a sorból munkahelyükön, szakmailag ugyanúgy sikeresnek értékelik közreműködésüket, mint a férfi mérnökök munkáját. Van olyan válaszadó, akinek mostani főnöke is nő, így az ő csatlakozása a csapathoz teljesen zökkenőmentes volt, kétség sem vetődött fel szakmai felkészültsége kapcsán. Kezdetben ugyanakkor többüknek is meg kellett küzdeni bizonyos nehézségekkel, vannak olyanok, aki úgy érzik, hogy társaiknál több munkával és sok odafigyeléssel sikerült elérniük azt, hogy férfi munkatársaikkal egyenlően kezeljék őket.  

 A többség úgy gondolja, hogy a munkahelyi csapatba való beilleszkedés egyáltalán nem jelentett problémát számára. A vezetők, team leaderek pozitívan állnak a szakmai részvételükhöz, csapatmunka esetén pedig kifejezetten jól jön és a női szemlélet és skillset. Konfliktusok esetén is egészséges a jelenlétük, béketeremtő képességük. Gyakran kapnak pozitív megerősítést az irodai rend vagy a környezet szebbé tételére vonatkozóan. Egyik válaszadónk munkahelyi megjelenése óta például a kiszáradt növények helyére élők kerültek, illetve az addig elhanyagolt dekoráció kezdemények ízléses formát öntöttek, ami miatt egyik részről rengeteg dicséretet kapott csapatától, másrészt a férfi munkatársak is jobban ügyelnek azóta a rend fenntartására.

A férfi munkatársak is pozitívan fogadták a csapathoz való csatlakozásukat, bár egykori jelöltjeink szerint esetenként túl távolságtartóan vagy túlzottan udvariasan viselkednek velük. Válaszadóink többsége ugyanakkor szívesebben dolgozik olyan környezetben, ahol túlnyomó részben férfi munkatársak vannak, illetve szívesebben dolgoznak együtt férfi felettessel. A jövőre vonatkozó vezetői ambíciók tekintetében a megkérdezettek körülbelül fele jelezte, hogy a jövőben szívesen vezetne csapatot, irányítana átfogóan a például egy egész részleget, a többiek az ilyen jellegű tervek hiányát a munka-magánélet egyensúlyával, klasszikus női szerepkörhöz tartozó társadalmi kötelességekkel indokolták. Egyik, korábban projekt- és csapatvezetéssel is foglalkozó jelöltünk azt a visszajelzést kapta munkahelyén, hogy az általa koordinált, férfi munkavállalókból álló csoport hatékonyabban működik, mióta ő irányítja a folyamatokat. Saját elmondása szerint sajátos vezetői stílusa egyfajta „anyáskodó” szerepkör, ugyanakkor mint felettes gyakorolja az evvel járó jogköröket, felnéznek rá a munkatársai.

A visszajelzések alapján a gyártó és fejlesztő cégek szívesen fogadják a női mérnököket, ennek ellenére számuk meg sem közelíti az ilyen területen dolgozó férfiak arányát. Napjainkban több törekvés, program, nyílt nap és konferencia hivatott népszerűsíteni a nők mérnöki területen való munkavállalását. Létezik például olyan középiskolás lányoknak szóló rendezvény, ahol betekintést nyerhetnek a cégek és egyetemek műszaki tevékenységébe, ezzel népszerűsítve a műszaki, technológiai, mérnöki és informatikai pályán való továbbhaladást. Több cég is hirdetésekkel, reklámkampánnyal próbálja elérni a női munkavállalókat, van ahol évente tűznek ki célokat a nemek közötti arányok javítására vonatkozóan. Vannak olyan munkahelyek, ahol a klasszikus értelemben vett női szerepkör megkönnyítésére, a munka-magánélet egyensúly megtartására való törekvésekkel igyekeznek növelni részvételüket. Ilyen például a céges óvoda, bölcsőde vagy a rugalmas, rövidített munkaidő. Egyik válaszadónk szerint több esetben kellene felhívni a figyelmet a cégen belüli szakmai lehetőségekre és bátorítani őket a részvétel tekintetében. Volt olyan ötlet, miszerint már gyermekkorban érdemes lenne megmutatni a gyermekeknek, hogy milyen részekből áll, hogyan készül kedvenc játékuk, hogy fogékonyak legyenek a műszaki dolgok iránt, illetve kedvet kapjanak az ilyen jellegű folyamatok megismeréséhez.

A sokrétű látásmód, több nézőpont figyelembe vétele minden szakmacsoportban nagyon fontos, így a női részvétel is a mérnöki pozíciókban, ahol a hölgyek nagyban hozzájárulnak az említettek miatt a vállalati sikerességhez.

A megkérdezettek egyetértenek abban, hogy javulóban van a nemek jelenléte a szakterületen belül, munkahelyükön látnak pozitív lépéseket ennek kiegyensúlyozására. A legfontosabbnak viszont azt tartják, hogy hosszú távon azon a vélekedésen kellene változtatni akár már az iskolai kezdetektől, hogy a mérnöki szakma nem nőknek való.

A csapatunkban két kolléga is a főállása mellett mellékvágányon DJ-zéssel foglalkozik hétvégén, a budapesti éjszakában. Az ő történetük ihlette alábbi sikerkalauzunkat.

Hogyan kezdjünk bele? Először is fontos, hogy az embernek legyen ritmusérzéke, és némi érdeklődése a hangtechnikai kütyükhöz. Persze ezek nélkül is nekivághatunk, reménykedve a hollywoodi sikersztoriban, de lássuk be, a realitás talaján a két balláb és a nulla zenei hallás nem a legjobb kombináció.

Következő lépésként érdemes feltörni a malacperselyünket…de talán még nagyanyánk eldugott kötvényeiért is könyöröghetünk, hiszen az anyagi ráfordítás skálája a tízezres tételektől kezdve egészen a csillagos egekig terjed ebben a szakmában. Egy-egy nívósabb technikai eszköz több százezer forintba is kerülhet, persze léteznek használt adok-veszek platformok, ahol lényegesen olcsóbban hozzájuthatunk a kívánt eszközhöz.

Megvannak az eszközök és az első felkérés? Fél siker! Lényeges azonban, hogy az ember, ha komolyan szeretne ezzel foglalkozni hosszútávon, akkor a fellépése előtt szánjon pár órát legalább arra, hogy a playlist-jét megszerkessze, illetve jó minőségben szerezze be a zenéket. DJ kollégáink egy-egy szombat este előtt a 2-3 órától egészen a fél napokig el tudnak szöszölni egy este sikeressége érdekében.

És akkor még nem beszéltünk az igazán fanatikusokról, akik egy-egy bakelitlemez kedvéért bejárja fél Európát. Ismerünk olyan eltökélt DJ-t, ki Londonig ment egy-egy jobb lemezért, de ha kellene, akár a kontinenst is elhagyná a zsákmány érdekében.

A DJ-zéshez szükséges eszközök beszerzése után (laptop, program, bakelit, lemezjátszó) több opció is van a tanulásra. Youtube tutorial videók, a megvásárolt programhoz tartozó oktatóvideók, vagy ha van az ismeretségi körünkben gyakorlott DJ, akkor az ő segítségét is lehet kérni. De ismerünk olyan zsenit is, aki saját maga addig nyomogatta, tekergette a gombokat, míg felismerte, hogy mi mire is való.

Gyakorlásként szolgálhat a saját szobánk, vagy ha van mód rá, hasznos lehet hasonló érdeklődésű barátokkal összegyűlni eszmét cserélni. Sőt, létezik olyan club Budapesten, ahol van lehetőség egyszer-egyszer gyakorolni.

Ha már gyakorlottak vagyunk, érdemes a részletekre is hangsúlyt fektetni. Munka közben ildomos odafigyelni a közönségre: a tánctér zsúfoltsága vagy éppenséggel üressége tökéletes képet ad arról, hogyan érzi magát a hallgatóság. A hangzás is nagyon fontos: a magas és mély hangok legyenek a helyükön! Érdemes a már említett jó minőségű zenékre fókuszálni, 320 Kbps alá véletlenül se menjünk! Sajnos nem minden esetben van megfelelő technikai apparátus a clubokban, és ekkor jön a fejtörés, hogy mit lehetne csinálni a jobb hang érdekében. Azonban, ha minden stimmel, semmivel sem érhet fel az érzés, amikor a tömeg egy ritmusra tombol…kész extázis.

A DJ-zésnek természetesen árnyoldalai is vannak. A sok éjszakázástól felborulhat a bioritmusunk, illetve fáradtabbak lehetünk a hétköznapi munkában is. Na meg persze ott vannak az idegesítő vendégek is, akik a saját telefonjukat nyomják az arcunkba „Ezt add le tesó!” vagy „Kis Grófot nyomj” felkiáltással.

Az anyagiakat a végére hagytuk. Ideális esetben, ha kitartóak vagyunk és teljesül az álom, miszerint rezidenssé válunk egy szórakozóhelyen, a megélhetés miatt nem igazán kell vállalniuk plusz munkát. A magyar underground szférában viszont a legtöbben a szórakoztató iparon kívül mással is foglalkoznak (pl. lemezboltban, hangstúdióban, vagy egy teljesen más szférában dolgoznak), de semmiképpen sem ülnek a babérjaikon. Az mindenképpen fontos, hogy ha most akarsz belevágni a lemezlovas életbe, akkor ne égess fel mindent magad körül… ugyanakkor tudd, hogy kemény munkával és egy kis szerencsével te lehetsz a következő (kedvenc DJ-d helye).  

Ha egyik reggel bejönne a főnököd és azt mondaná, hogy ma nem kell dolgoznod – na, nem azért, mert kirúgtak, hanem mert ma valami meglepetés program lesz-, akkor minek örülnél a legjobban?
Mármint megvalósítható keretek között.

Mint vezetők, sokat gondolkodtunk a kérdésen, igyekeztünk előhívni korábbi ismereteinket. Az idei országos HR konferencián elhangzottak szerint a legjobb céges rendezvények ismérvei az alábbiak:

• meglepetés legyen (azaz ne küldjél ki céges kérdőívet, hogy ki mit szeretne, mert akkor már elvárásaik lesznek a programmal kapcsolatban)
• legyen kreatív és lépjen ki a szokványos keretekből (ne a megszokott időben, módon és helyszínen tartsd)
• érjen el olyan hatást, hogy a munkatársak maguktól építsék a céges brandet, mert ez a leghitelesebb (értsd: legyen olyan menő a dolog, hogy megjelenjen a közösségi portálokon)  

Elhangzott egy konkrét példa is, miszerint az egyik multinacionális cég minden alkalmazottjának az asztalán egyik reggel ott volt egy AC/DC jegy a hétvégi bécsi koncertre, aminek érthetően nagyon jó visszhangja volt.

Hát, fel volt adva a lecke: meglepetés, kreatív, menő…

Most épp nincs AC/DC koncert, mi legyen helyette? A gondolataink beindultak, de egymás után ki kellett húzni azokat a programokat, amik nem kompatibilisek mindenkivel (a 8 hónapos kismamával, az allergiásokkal, a vegetáriánusokkal, a lisztérzékenyekkel, a kispapával, akinek minden pillanatban megszülethet a gyereke, a részmunkaidősökkel, a notórius későkkel ésatöbbi, ésatöbbi ésatöbbi…).  

Nem elég, hogy a programlistánk egyre fogyott, de akkor szembesültünk vele, hogy titokban szervezni egy egész napos eseményt nem is olyan könnyű. Elég, ha a partner a központi számon hív vissza a mobil helyett, ha a pénzügyre érkezik egy utalandó előleg számla vagy csak az open office-ban beszélünk meg egy az eseményhez kapcsolódó dolgot telefonon, és máris lőttek a meglepetésnek.

Innentől Titkosügynök üzemmódra váltottunk. Minden részletet pontosan kidolgoztunk, a külsős ügyfélnél dolgozókat különböző indokokkal bekérettük az irodába, megszerveztük a közös reggelit, buszt rendeltünk (ami egyébként az első sarkon lerobbant, de ez már egy másik történet…) és hajnalok hajnalán felkeltünk, hogy mi legyünk az elsők, akik az üdvözlő szöveget kiragasztják az iroda ajtajára. A programot még a buszon sem árultuk el, csak akkor derült ki, amikor bekanyarodtunk a helyszínre. A napot egy késői ebéddel zártuk.

A visszajelzésekből úgy tűnt, hogy a meglepetés faktor valóban hatott. Kellemes napot töltöttünk együtt és merjük remélni, hogy nem csak nekünk tetszett…

Érdekel, hogyan sikerült? Íme, a képek:

Jobsgarden-ITjobs csapatépítő 1

Jobsgarden-ITjobs csapatépítő 2

„Melegen tudom meginni a kávém és van időm megrágni az ebédem…” Van, aki pozitívan fogja fel a szülés utáni visszatérést a munka világába, míg mások folyamatos aggódással töltik mindennapjaikat: „Vajon elég jó anya vagyok?”. Egy biztos: ahány édesanya, annyi a történet – mi kifaggattuk néhányukat, és összefoglaltuk, milyen útravalóra tettünk szert.

Vissza a taposómalomba

Válaszadóink 70% -a eleve nem volt biztos abban, hogy munkahelye visszavárja-e, illetve magától a 6 órás részmunkaidő elfogadottságától tartottak (többen kiemelték, hogy a 4 órás munkavégzés nem hatékony, kisgyermekkel a 8 óra viszont főleg a legelején nem járható út). Mindegyik kisgyermekes édesanya megemlítette továbbá, hogy nagyon tartott attól, hogy a munkahelyi és családi kötelezettségeket hogy tudja majd összehangolni, illetve eleve logisztikailag megoldani.
Külön érdekesség, hogy válaszadóink fele volt kénytelen más munkahelyen, sokszor teljesen más szférában folytatni a karrierjét, ugyanis eredeti munkahelyük egyáltalán nem, vagy csak a munkavállaló szempontjából nagyon nagy kompromisszumok árán tudta volna foglalkoztatni őket.

4 után növesszünk vastag bőrt az arcunkra

A kisgyermekes anyukák válaszai alapján rendkívül kritikus pontként azonosítottuk, hogy az óvodák többségében 4 óra- fél 5 után már nagyon csúnyán néznek az érkező szülőkre, hiába van a nyitva tartás 6 óráig.
Sok esetben 4 óra után a gyermekek összevont csoportba kerülnek át, az ügyeleti rendszer miatt a gyermeket nem is igazán ismerő felügyelők vigyáznak rájuk (tőlük azt se lehet már megtudni, hogy telt a gyerek napja, evett, aludt-e) és az ismert társak helyett eltérő korcsoportú, számukra idegen gyerekekkel kerülnek összevonásra, általában másik, számukra ismeretlen csoportszobában, így a gyerekek sem szeretnek ilyenkor már ott maradni.

Ó, IÓ, CIÓ, pénzügyi tranzakció

A fentiekhez szorosan kapcsolódik a szünetek megoldhatatlansága. A nyári szünet június közepétől szeptember 1-ig tart, a tavaszi, őszi és a téli szünet összességében pedig 2- 2,5 hétnyi munkanapot jelent.
Nyáron az óvodák bezárnak minimum 4 hétre, és az ügyeletes óvodát még rosszabb megoldásnak tartják többségében, mint a már említett összevont csoportot (teljesen más épület, teljesen idegen gyerekek és óvónők, akik a gyereket sosem látták, a nevét sem tudják), így a szülők oda sem szívesen engedik gyermeküket, ezáltal a szünet már minimum 6 hétre nő. Az ezen felüli másik egy hónapban marad a mindenki által utált összevont csoport (de legalább saját épületben valamennyire ismerős társakkal és a munkaidőt bőven súroló 4 óra körül még mindig csúnyán néző óvónőkkel).
Az 5 éves gyerekeket már lehet ugyan táborba íratni, egy nem ott alvós (8:00-16:00-ig tartó) tábor minimum ára 25 000HUF/hét/gyerek, de egy „extrább” gokart tábor, vagy az Állatkertes Zoo tábor ára már 60 000 HUF/hét/gyerek.
Mindezeken felül a jogszabályok biztosítanak tanítási évenként 5 nap nevelés nélküli munkanapot, amikor az intézmények belső értekezletek miatt gyermeket nem fogadnak, így még a szüneteken felül ez alatt az 1 hét alatt is meg kell oldani a szülőknek a gyermek felügyeletét.  

Autómentes nap? Na ne.

Szinte csak abban az esetben látják válaszadóink a kisgyermekes családanya létet autó nélkül kivitelezhetőnek, ha maximum háromnegyed-egy órán belül elérhető közelségben van a kisgyermek óvodája/bölcsődéje – munkahely – lakás háromszöge. Többen kiemelték, hogy a napi bevásárlás intézését és a nagyon szoros menetrend tartását jelentősen megkönnyíti az autó, még akkor is, ha a parkolás nehézkesebb a környéken.
Agglomerációban lakó válaszadóink többsége azonban elképzelhetetlennek tartja autó nélkül – a legrövidebb válaszadást tőlük kaptuk – ők egyáltalán nem tudnák gépjármű nélkül megoldani.  

„Anyu elfoglalt”

Nagyon sokat számít, hogy a kisgyermekes édesanyáknak mennyi lehetőségük volt a TGYÁS/GYES időszaka alatti „én-időre” (hobbira, sportra, szabadúszó pénzkereseti tevékenységre) – akinél legalább heti 3-4 olyan alkalomra volt lehetőség, ahol az édesanya a gyermektől független tevékenységet tudott folytatni, ott a gyermekek számára sem volt érzékelhetően megterhelő a visszatérés időszaka.

Mi a tanulság? „Melegen tudom meginni a kávém és van időm megrágni az ebédem…” – koncentráljunk erre, a többi majd…nos, megoldódik magától. Vagy megtanulunk zsonglőrködni.

Mi, HR-esek az olimpiát is más szemüvegen keresztül követtük figyelemmel. A csodálatos pályaívekre, az emberfeletti teljesítményekre helyeztük a hangsúlyt, és megpróbáltuk levonni az életre szóló következtetéseket, mind a saját, mind a jelöltjeink részére. Íme, magyar olimpikonjaink inspirálta kisokosunk:

1. Kitartás

Sokat panaszkodunk, hogy nehéz a keresés, már 2 egész napja bújjuk az adatbázisokat, mégsem találtuk meg álmaink jelöltjét/állását. Látva azonban Hosszú Katinka 4 éves kitartó munkáját, - amely alatt kizárólag a saját maga által kitűzött célra összpontosított -, elszégyelltük magunkat. Igenis ott van a tökéletes jelölt/állás, valahol a sorok között, és ha 3 napba vagy akár 3 hónapba telik is, sosem adjuk fel a kutatást!

2. Büszkeség

Szinte minden második cikk arról szól, mióta az olimpia véget ért, hogy a 8 aranyunkból 7 nőnek köszönhető. Igen, feltörtünk! Erősek vagyunk és bármit elérhetünk – végre kitörlődnek az agyunkból a régről benn ragadt előítéletek, hogy az autós cégekhez csak férfi kellhet, vagy nem lehet nőből elismert vezető, hiába van már számos ellenpélda erre. Igenis megvan bennünk minden lehetőség, hogy elérjük a kitűzött célt, még ha apró termetű, lágy hangú nők is vagyunk. Ha pedig bárkinek bármikor elillanna az önbizalma, nézze meg, milyen büszkén álltak a dobogón utánozhatatlan bajnoklányaink.

Kép forrása: 24.hu

3. Folyamatos fejlődés

Hajlamosak vagyunk megelégedni, megállni, beleragadni a monotonitásba, a mókuskerékbe, majd 10-20 év múlva megbánni mindezt. Fel kell venni a versenyt, a ritmust a világgal, a technológiákkal és igenis csillapítanunk kell tudásszomjunkat. Nem azért lebeg ennyi lehetőség körülöttünk, hogy irigyeljük azokat, akik élnek vele, hanem, hogy mi is megragadjunk minél többet. Fejlesszük magunkat folyamatosan és az új utak nem csak megnyílhatnak előttünk, de a lehetőségek is könnyebben megtalálnak.

Fejlődésre vágyóknak ajánljuk coaching programjainkat

Kitartó álláskeresőknek pedig, aktuális állásajánlatainkat

Fejvadászként rendszeresen találkozunk olyan jelöltekkel, akik habár szakmailag felkészültnek bizonyulnak, mégsem tudják eladni magukat a munkaerőpiacon. Joggal gondolhatnánk, hogy egy szakemberrel szemben nem ez a legfőbb elvárás, a kiválasztási folyamatban mégis fontos szerepet játszanak az úgynevezett „soft skillek”.

A leggyakoribb hiba az állásinterjún, hogy a jelöltek felkészületlenül érkeznek. Senki ne gondolja, hogy a NASA-nak toborzunk asztronautákat, itt pusztán csak arról van szó, hogy a jelöltek szakmai felkészültsége mellett figyelembe vesszük a motivációját, a kommunikációs készségét és az összeszedettségét. Íme néhány ötlet, hogyan győzzük meg az interjúztatót, hogy mi vagyunk a legjobbak:

Készítsünk egy jól strukturált, lényegre törő CV-t:

• személyes adatok: sokszor láttunk már elérhetőség nélküli önéletrajzot, mondjuk az biztos, hogy nem csörgött naphosszat az illető telefonja a fejvadászok hívásaitól, de nem érdemes ebbe a hibába esni.
• jelenlegi és korábbi munkahelyek: ennél a résznél érdemes megemlíteni néhány mondatban (akár pontokba szedve) az adott pozícióhoz tartozó felelősségi köröket/használt technológiát
• tanulmányok: ha már rendelkezünk munkatapasztalattal, ezt a részt felsorolás szerűen elég megemlíteni
• készségek/kompetenciák: technológiák felsorolása (fontos!), nyelvtudás, jogosítvány

Legyünk tisztában azzal, hogy mi szerepel a saját önéletrajzunkban
Ne kerüljünk abba a kellemetlen helyzetbe, hogy a HR-es kinyomtatott CV-jéről kelljen puskáznunk! Nézzünk utána a fontos információknak: mikortól meddig dolgoztunk az adott munkahelyen, mennyi a felmondási időnk, minden juttatást beleszámolva hogyan alakul a bérigényünk a jelenlegi fizetésünkhöz képest.

Az interjú előtt strukturáltan építsük fel mondanivalónkat
Szedjük össze a rendszeresen visszatérő (napi szintű) feladatainkat, a projekteket, amikben részt vettünk és azokat az eszközöket/technológiákat, melyeket a munkánk során használunk, mindezt logikusan felépítve, strukturáltan kifejtve. (Interjúztam olyan fejlesztőt, aki arra a kérdésre, hogy mit csinál a jelenlegi munkahelyén egyszavas választ adott: „kódolok”).
Nemcsak az a fontos, hogy mit csináltunk, hanem meg kell győznünk az interjúztatót arról, hogy a meghirdetett pozícióban is helyt tudnánk állni. Így érdemes elolvasni az adott pozíció leírását és a mondanivalónkat e köré csoportosítani.
Ha a pozíció valamilyen nyelvtudást is igényel, szükség esetén gyakoroljunk előző nap.

Az interjún jelenjünk meg elegánsan, tegyünk jó első benyomást
Nem minden helyen ragaszkodnak az öltöny nyakkendőhöz, de a Darth Vader-es pólót és a mackónadrágot érdemes a vasárnapi sétára tartogatni. Egy elegáns nadrággal és egy inggel nem lehet mellényúlni. A megjelenésen túl fontosak az első benyomások is: amikor az interjúztató megérkezik, álljunk fel, mutatkozzunk be érthetően, teremtsünk szemkontaktust, mosolyogjunk.

Mondjunk igazat
Könnyen túlzásokba tud esni az ember, de nem érdemes, mert a kiválasztási folyamat valamelyik szakaszában kiderül az igazság akár egy teszt, akár egy szituációs feladat által. Ne hozzuk magunkat kellemetlen helyzetbe, mutassunk reális képet önmagunkról. Ha valamivel nem foglalkoztunk még, mondjuk meg őszintén, illetve azt is, ha valamivel nem kívánunk foglalkozni a későbbiekben sem. Közös érdekünk, hogy minden szempontból megfelelő pozíciót találjunk. 

Legyünk tisztában az elvárásainkkal, terveinkkel
Gondoljuk végig, hogy mit keresünk egy új pozícióban, miben fejlesztenénk magunkat tovább, milyen munkahelyen dolgoznánk szívesen, milyen tréningeken vennénk részt.  

Merjünk kérdezni
A fejvadász jó esetben tisztában van az ügyfélspecifikumokkal, ha valamit nem tud, utánajár. Mi azért is vagyunk, hogy támogassuk a jelöltet a döntéshozatalban, aminek alapvető feltétele, hogy minden információ birtokában legyen. Ha valami nem világos, bátran kérdezzünk!  

Legyünk együttműködőek az interjú után is
Érdemes elmenteni a tanácsadó/recruiter számát, hogy lássuk, amikor keres. Amikor pedig ez megtörténik, lépjünk vele kapcsolatba (persze érthető, ha valaki nem tudja a munkahelyén felvenni a telefont), mert valószínű fontos ügy miatt keresi (visszajelzés/interjú időpont kérés/pályázathoz szükséges egyéb információ). Ha az együttműködés hatékony és jó benyomást keltettünk magunkról, higgyük el, elsőként értesülünk az újonnan nyíló pozíciókról (és ezáltal a piaci helyzetről). A fejvadásszal jó jóban lenni.

 A listát természetesen lehetne tovább folytatni, de bízom abban, hogy ezek alapján mindenki el tud indulni - akár a pályakezdők, akár azok a szakemberek, akik nem mozognak komfortosan egy interjúhelyzetben.

KARRIER TANÁCSADÁS

Gyakran hallom, olvasom, aki elmúlt 50 éves, az gyakorlatilag eltemetheti magát a munkaerő piacon, ha állást keres. Fejvadászként persze látom, hogy jó néhány munkáltató még mindig 30-35 közötti életkorba maximálja az általunk bemutatható jelölteket, különösen akkor, ha a döntéshozó vezető is ebben a korban van.

Ismerjük ugye a következő mondatot: legyen legalább 10-15 éves tapasztalata, de ne legyen 30-nál idősebb, lehetőleg férfi legyen és örökre a cégnél akarjon dolgozni…

Hála az égnek, számos vállalat van, amelyik a megfelelő kompetenciákat, tapasztalatokat helyezi fókuszba korhatáros karika nélkül, így egyre több esetben közvetíthetünk 40-50+ korú jelölteket.

Karrier-tanácsadóként az elmúlt öt év alatt számos munkáját elvesztő szenior szakemberrel volt szerencsém együtt dolgozni, és támogatni őket az álláskeresési projektjükben, nem utolsósorban rengeteget tanulhattam tőlük.

Az álláskeresők képzettségi skálája nagyon széles volt: a szakmunkástól a top managerek-ig bezárólag minden képzettségi szint előfordult a programjaimban. Az elhelyezkedési arány 96%-os volt, és ez nem vicc, se nem reklámfogás, hanem tény!

Megkértem közülük néhányat, osszák meg az olvasókkal is a sikereiket, hogy bátoríthassuk a hozzájuk hasonló helyzetbe került szakembereket.

Gábor (50+) felsővezetőként találta magát 13 rendkívül sikeres év után újra a munkaerő piacon, egy rendkívül jó nevű technológia cégtől nem önként távozva.

Gábor:  

„Nekem a tapasztalataim esszenciája az, hogy „Lehet másképp is!”. Ezt nehéz elhinni, amikor hosszú évek óta sikeres vagy valahol. Meg kell emészteni, hogy a sikereid nem nyomtak eleget a latba, hogy maradj. Aztán el kell fogadni, hogy van más út és el kell hinni magunknak, hogy képesek vagyunk megújulni és járni az új utat. Ja és aztán valóban meg kell újulni és tenni az új dolgokat az új módokon és ráadásul jól!” 

Andrea hasonló helyzetben találta magát az év elején egy hosszú és változatos középvezetői karrier után, kénytelen volt egy nagy múltú, nagynevű multinacionális cégtől megválni.

Andrea (54)

„Mikor februárban elhagytam a cégemet, fizikailag és lelkileg egyaránt válságban voltam. Megrendült az önbizalmam, megalázottnak éreztem magam. Szerencsére még időben értesültem arról, hogy a cégem biztosít álláskeresési coaching-ot, és az utolsó nap kiharcoltam ezt a támogatást. Nagyon jó döntés volt. Visszakaptam az önbizalmam, és mellé rengeteg hasznos tanácsot, melyek segítségével elkerültem a pályázatok és interjúk során elkövethető végzetes hibákat. Pályázataimra hamar érkeztek visszajelzések, így végül én választhattam meg, hogy melyik lehetőséget fogadjam el. Három hónappal a felmondás után már elkezdhettem a munkát az új munkahelyemen, ami sokkal jobban illeszkedik a jelenlegi igényeimhez, mint a korábbi."

Éva (57), középvezetőként távozott egy globális cégtől.

„A távozás borzasztó rosszul érintett, semmi előzetes jel, jelzés, ok nem volt rá, amiről tudomásom lett volna. Bár emelt fővel távoztam, a kollégák őszinte kedvességgel búcsúztattak, mégis úgy éreztem, rám nincs szükség, szégyelltem magam - a vigasztalások dacára, mégis nehezen szántam rá magam, hogy előre nézzek.

A keresés során a legfontosabb és leghasznosabb az ismerősök felkutatása volt, átgondolva, vajon ki tud segíteni direkt vagy indirekt módon. Azóta is azt tapasztalom, hogy az állások zöme ismeretségi alapon töltődik be.

Fontos fordulópontnak éreztem, amikor azt gondoltatta át velem Zsuzsa, hogy mit szeretnék csinálni 3 év múlva, hova gondolom magam pár év távlatában.

Szerencsém volt, néhány telefon után elég gyorsan - a kirúgásom után 2 hónappal - kedvemre való állást kaptam, azóta is itt dolgozom, jól érzem magam. Persze nagyon sokat segített a kiegyensúlyozott családi háttér.

Legfőbb tanácsom sorstársaimnak az, hogy ne adják fel! Gondoljanak arra, hogy elsősorban magunknak kell megtalálnunk a megfelelő helyet a folytatáshoz, ugyanakkor a profi külső segítség ahhoz mindenképpen hozzásegít, hogy megfelelő fellépéssel, egészséges önbizalommal menjünk az interjúkra.”

Gizi (58) asszisztensi pozícióból bocsátották el egy közepes méretű magyar cégtől.

„Hogyan éltem meg az elbocsátásomat? Idén áprilisban egyik napról a másikra elvesztettem az állásomat. Meglepő volt számomra, hogy milyen nyugodtan fogadtam a főnököm közlését, hogy tíz hónap után felbontja a szerződésünket. Őszintén bevallotta, hogy a könyvelő közeli ismerősének kell a helyem. Kárpótlásul kaptam három hónapnyi végkielégítést.

Komoly kihívás előtt álltam: 58 évesen fel kellett vegyem és állnom kellett a versenyt a 30-40 éves álláskeresőkkel. Tudtam, hogy meg fogok birkózni a feladattal. Olyan erősen bíztam magamban, mint azelőtt soha. Éreztem, hogy kell legyen egy munkahely, ahol rám várnak, és értékelik majd a tudásomat, a több éves szakmai tapasztalatomat. Egy pillanatig sem kételkedtem a sikerben!

Mit tettem azért, hogy mielőbb álláshoz jussak? Regisztráltam magam több álláskereső portálra, frissítettem adataimat a Linkedin-en. Felhívtam több potenciális ismerősömet is, hogy járjanak nyitott füllel. Napi 6-8 órát töltöttem álláskereséssel, háttéranyagok olvasásával. Április 20 - július 20. között több mint kétszáz vezetői asszisztensi/irodavezetői állásra küldtem el az önéletrajzomat és a motivációs levelemet – angolul is. Közel ötven megkeresést kaptam – voltak köztük angol nyelvű telefonos interjúk, több órás tesztek, több körös személyes beszélgetések.

Minden interjúra felkészülten mentem, a fontosabb adatokat kijegyzeteltem a cégről, írtam egy rövid bemutatkozást angolul is, amit jól begyakoroltam. Fontosnak tartottam, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott legyek az interjúkon, kellemes, pozitív benyomást keltsek – ugyanakkor mindig kíváncsian vártam, hogy megkapom-e ezt a pozitív benyomást a „másik oldalról” is. Érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire különböző hatások értek egy-egy interjú alkalmával. A kereslet-kínálat nem mindig volt egyensúlyban. Többször éreztem, hogy szakmailag túl sok vagyok egy-egy cégnek, mert nem tudtak/nem akartak annyit fizetni, mint amit én szerettem volna kapni. Én pedig nem „adtam el” magam kevesebbért, mert akkor az önbecsülésemet ástam volna alá. Megdolgoztam én ezért a fizetésért, ez az ára a tudásomnak, a diplomámnak, a nyelvismeretemnek, a sok éves tapasztalatomnak.

Hogyan térült meg a befektetett energia? Július 20-án sikeresen lezárult a három hónapos intenzív álláskereső projektem. Az egyik legnagyobb hazai gyógyszergyártó vállalatnál kaptam személyi asszisztensi állást. Egy hét alatt lezajlott velük a háromkörös interjú. Már az első személyes találkozó után éreztem, hogy itt a helyem, engem idevárnak. Oda-vissza működött közöttünk a „kémia”…

Többek szerint egy kisebb fajta csoda, hogy megkaptam ezt az állást. Én pedig tudom, hogy ez nem véletlen. Én megdolgoztam ezért a sikerért. Mindössze visszatérült a befektetett energiám.”

Péter (59)

„25 évig külföldi tulajdonú, médiaiparban tevékenykedő cégeknél dolgoztam felsővezetői pozíciókban, utoljára az anyacég bécsi központjában. 3 évvel ezelőtt a vállalatot megvásárolta a szakmánkban világpiac-vezető multi, amelyik a magyar leányvállalatnál azonnal átszervezésbe, költségcsökkentésbe fogott. A karcsúsításnak én is áldozatul estem, hamarosan felmondtak nekem. Hiába voltam a szakmában az egyik legnagyobb név, negyedszázados üzleti tapasztalattal, sikerekkel, stb. Tudtam, hogy a felmondás egyik oka a magas keresetem volt, a másik pedig az, hogy a magyar leánycég vezetői féltékenyek voltak, vetélytársat láttak bennem.

A felmondást nyugodtan fogadtam, nem estem kétségbe, bíztam magamban. Már korábban is gondoltam arra, hogy a tapasztalataimat, kapcsolataimat kamatoztatva, saját vállalkozásba fogok. De multi cégeknél, stabil állásban dolgozva, magas keresettel, az ember nem igazán érez késztetést arra, hogy mindent feladva, kockázatos magánvállalkozásba kezdjen. Most viszont, hogy kirúgtak, azt gondoltam, még nem késő, van még erőm, kedvem, kitartásom saját céget építeni. Így is lett. A végkielégítésből kapott pénzből egy kis hazai, az alapítása óta veszteségesen működő cégbe betársultam és átvettem az ügyvezetését. Most, 3 év eltelte után kijelenthetem, hogy a céget sikerült talpra állítani, a tavalyi évet már szerény nyereséggel zártuk, az idei év is jól alakul, a jövőbeni kilátások is biztatóak.

A példám azt igazolja, hogy felkészült, nagy tapasztalattal, üzleti ismeretekkel, kapcsolatokkal rendelkező ötvenes férfi is belevághat saját vállalkozásba és azt sikerre tudja vezetni.”

Nem minden történet végződött ilyen pozitívan. Amikor a kudarc történeteket elemeztük kollégáinkkal arra jutottunk, hogy első lépésként túl kell jutni az érzelmi sokkon, a munkáltató szapulásán. Ha ezt az első árkot sikerül átugrani, szinte biztos, hogy a következő is sikerülni fog.

A másik felismerésünk, bár a nóta régi, kapcsolatot kell építeni okosan, amiben itthon van még mit tanulni az álláskeresőknek.

A harmadik, tisztában kell lenni azzal, mit is akarunk, és hogy ehhez milyen piaci lehetőségeink vannak. Ha ehhez kellő kitartás is társul, akkor az esélyeink tovább nőnek. Ma óriási a szakemberhiány a munkaerőpiacon - ez mindenképpen csak az esélyeket növeli.